Egyedül külföldön...

Hányszor elképzeltem, hogy milyen lehet utazó operaénekesként külföldön vendégszerepelni.

Láttam magam előtt egy szállodai szobát, egy laptoppal, ahogy írogatom az élményeimet mindenfelé...

Most meg itt ülök Pozsonyban egy szoba terászán, és a laptopomban írogatok...

Így képzeltem el? Nem pont így, habár látszatra ez teljesen olyan, de mégse...

A felelőssége, a magánya, az idő állandósága...nos ez csak néhány dolog abból, ami itt ért...

Persze ez az első nap, de mégis olyan fura, ez a belassult, viccesen távoli életmód...Pedig 200 km Pesttől, de mégis annyira távol mindazoktól akiket szeretek...

Az az állandó pörgés, amire az otthoni térerő késztet, az most nincs. Roaming létem, viszont rákényszerít, hogy még jobban megfeleljek ezeknek a feladatoknak, amikre itt felkértek.

Tavaly már felnőttem, de a nyáron még azért visszaköszönt a gyerekes énem.

2 napja vége a nyárnak, és a gyerekkoromnak...hűű de nagy szavak.

A lányom a zenekarával egyre komolyabb falakat dönget. elkészült 5 számuk stúdiófelvétele mindent felülírt bennem, amit a szakmánkról gondoltam. Hallgassatok bele itt és rájöttök miről beszélek. 15-20 év közötti lányok zenélnek a Dark Notes zenekarban, és elmondhatom, hogy mindent megér az ami időt rájuk, és a Lányomra Dodóra áldoztam, áldozok...

Most jó itt...kicsit lenyugszom...a közös tisztelet, és az a típusú munkatempó ami itt van, biztos feldob majd..most még kostolgatjuk egymást, de látom, hogy jót tesz majd ez a két hónap.

Amikor tudok hazamegyek azért, de ezt most pontosan nem tudom előre.

No megyek aludni Dobre Vécser:))) ahogy itt mondják...

Boldi