Egyharmad teljesítve..

A márciusi három bemutatómból az egyik tegnap remekül lezajlott. Kassán mondhatni már társulati tagként kezelnek. Itt újra lehetőségem volt premiert énekelni. Puccini remekműve a Manon Lescaut nem könnyű feladat, de olyan zene és emóció, hogy ez mondhatni drog nekem. Meg is részegülök tőle a végére. Remek kollégákkal nem nehéz. A kassai emberek, pedig nagyon hálásak, ha valami jót látnak. Nem is maradt el az álló taps. Ritkán látható, de ha a közönség felállva tapsol, annak oka van, és nem az hogy már nagyon menne:))

Imádok előadás után hazavezetni, még ha az egy négy órás út. Hál istennek most cseréltem le a kiszolgált 13 éves autómat, amivel párszor átszáguldottam már kis hazánkon, de a földünkön is:))

Tegnap este nagy kedvencem, Matt Bianco zenéjéből csináltam maratont az autóban. Nekem ez a kamaszkorom zenéje...

 

Most élvezem az egyetlen szabadnapom, március 15-én Szegeden természetesen süt a nap, úgyhogy ki is megyünk Kati kutyánkkal kerékpározni.

 

Tegyéte Ti is:))

 

Boldi