Gondolatok egy Faust történetére...

Immáron a harmadik Faust operámat élem. 2:1 a Faust javára... Kétszer jászottam a Faustot, és egyszer a Mefisztót. Meg kell mondanom ez a történet oly felkavaró, hogy majdnem mindegy, hogy a pult melyik végén állasz! Berlioz: A Faust elkárhozása volt az első. Itt egy olyan pillanatban ért Faust szerepe, amikor azt mondhattam, hogy átestem a tűkeresztségen! Minden percében az voltam, akinek lennem kellett! Zene, érzelem, szituáció, ...egyszóval belöltek a mélyvízbe Szegeden, és a végén nagy levegőt véve felbukkant a fejem a víz alól.

A második Faust sztori tavaly ért, amikor is Busoni Doktor Fausztjában Mefisztót játszhattam, mivel tenorra írta a szerző. 

Itt aztán elszabadult a "POKOL" szószerint. a próbák során, illetve a két előadáson, is sorra értek azok a helyzetek, amik túlnőttek a normál színházi helyzeteken.

Nem részletezném, de olyan váratlan dolgok történtek, amelyek megmutatták, ez a történet nem embertől való...

Idén talán a legjobban alapműnek számító Gounod: Faust-jában alakíthattam újra Faust-ot. A próbaidőszak alatt sikerült kicsit lebetegednem, ami kihatott a premieremre olymódon, hogy bár meggyógyultam, de az elmém legyártotta a vészforgatókönyvet, így a színpadon komoly harc árán sikerült egy fogyasztható premiert produkálnom.

Aztán jött egy teljes nap agyalás, hogy legyek jobb a második előadáson...helyezgettem a hangomat ide-oda...állandóan krákogtam, és gyártottam a történéseket, amik miatt nem tudtam olyan premiert énekelni amit szerettem volna.

Aztán felhívtam azt az énekes-tanár barátomat (Kéringer Lászlót), aki már számtalanszor segített korábban, ha ilyen "agyi" problémáim voltak, és a tanárom külföldön volt, mint ahogy most is.

Egy szó mint száz, 10 prec alatt visszapofozott a saját hangomhoz, és újra bebizonyította, hogy a helyzetet mi magunk taszítjuk mélyebbre és még annál is lejjebb, senki más.

A második előadás sem volt 100%-os, de mindenképpen olyan volt, mint amit én szoktam tudni, amikor nem váriálom agyon az adott szerepet.

Ebből a tanulság mindig a saját hang, jelenlét a színpadon. ahogy elkezdek variálni, próbálgatni, abból soha semm jó nem születik.

 

A tenor egy állapot szokták mondani... Én megtoldanám...a jó Tenor egy tudatlan állapot! Csak a saját hang, semmi más!

 

Boldi