Gondolatok Március 15-én...

Újfent távol töltöttem magam minden látható-hallható dologtól az egyik nagy nemzeti ünnepünkön. Ez a kis ország még mindig nem érett meg egy együtt gondolkodásra, így én mint aki úgy sem tehet "ezért-ez ellen" semmit, így átruccantam kis családommal Bécs alá. Egy működő országból szemlélve ezt az ünnepnek nem nevezett valamit, mégjobban felnagyította bennem az érzést, hogy ebből kimaradni egyenesen orvosi tanács...

Így sikerült kipihennem magam, és jobban tudok a közeli jövőben arra fókuszálni, ami igazán a dolgom. Hátha azzal amit csinálok, (és esetleg a határokon túl is pozitívan látják rajtam keresztül kis hazánkat) így teszek legtöbbet a hazámért!

A mai este figyelve a hírdásokat, egy olyan kép tárult elém, amit már nem is neveznék szomorúnak... Egy rakás ember beszélt az összefogás ünnepén egymás ellen...

Különböző csatornák emelték ki azon emberek gondolatait, akik az utóbbi években soha nem vettek egy nagy levegőt, hogy másképp lássák, láttassák a mi kis világunkat. Pedig egy ilyen nagy levegő túl azon, hogy időt ad minden gondolat érésére, még több oxigént is ad a többi gondolat megszületéséhez:)

Egy szó mint száz nemsokára tavasz lesz két napig (aztán állitólag jön a mindent felperzselő nyár:), én arra a két napra azt kívánom minden magyarnak, vegyen egy nagy levegőt, aztán még egyet, "s a Haza fényre derül!"

Boldi